Kulturális Kreatívok

Apukámat idézve: “a dió egy csoda”. Nos, ezt a csodát körül kell járni, hogy jobban megismerjük, miért is az.

Most a dióleveléről szeretnék kicsit bővebben foglalkozni.
“A diólevélnek keserű nyálkahártya-összehúzó, tonizáló hatása van, cserzőanyagokban nagyon gazdag. Összehúzó, cserző hatását a levél tannintartalma, baktériumölő, gombaölő, rovarölő és rovarriasztó hatását pedig a vele kapcsolatban lévő ellagénsav okozza.”
Jótékony hatását én is tapasztaltam. Nyáron, mikor egyszer hazalátogattam, szüleim miután megláttak a kezembe nyomták a diólevél-teát, , ezzel törölgessem az arcom. Tonizáltam is naponta többször, aminek meglett az eredménye. Arcomról eltűntek az ismeretlen eredetű ragyák.
Most a napokban kezdtem komolyabban utána olvasni e csodaszernek. Szinte mindenre jó valamilyen formában.
Belsőleg: emésztése, bélrendszeri problémákra, vértisztításra. Külsőleg: pattanásokra, pikkelysömörre, lábizzadásra, köszvényre, fekélyre, szemgyulladásra, fagydaganat ellen is jó. A lista persze ennél sokkal hosszabb, most csak némi ízelítőt adtam.

Az imént felsorolt betegségekre akár a dió leveléből készült tea is lehet orvosság. Mind a szárított, mind a friss levélből is lehet teát készíteni. A frissnél a mennyiségekre kell figyelni – a megadott mennyiség általában szárított, aprított levélre vonatkozik, a frissből ilyenkor kb. 4szer annyit kell számolni.
Szárítás: egészséges leveleket egy rétegben egy tálcára, rácsra téve, gyakorlatilag bárhol lehet szárítani, ahol van rendes szellőzés. Szüleim otthon a lakásban szárították, tálcára téve. Forgatni nem kell. Egyszer meg lehet a szárítás közben fordítani, de ne tapogassuk.
Akkor száradnak jól, ha közben zöldek maradnak a levelek, nem barnulnak be. A barna levél gyógyászatra alkalmatlan. Hosszú állás után is bebarnulhat.
Miután megszáradt, apróra fel lehet törni, így könnyebb kezelni. Olyan helyre tegyük, ahol a levegő nedvességét nem tudja újra felszívni: bádogdobozba, fadobozba, üvegbe.

A tea-készítésének számtalan módja van. Én találtam egy könyvet interneten, ahol sok-sok receptet összegyűjtött a szerző. Innen is lehet szemezgetni.
Mi 2 kávéskanál szárított, törött levelet forráztunk le 1 liter vízzel, majd áztattuk kb 15-20 percig. Ezzel törölgettem napjában többször az arcomat. 2 hét után már láthatóan kitisztult.
“Természetesen, a diólevél nem csodaszer. Az a tény, hogy sikerrel alkalmazható a legkülönbözőbb bőrproblémák esetén is, a szájüreg, a torok, a garat és az egész emésztőrendszer igen sok problémája esetén is, mind ugyanarra a hatásmechanizmusra vezethető vissza. A diólevél hatóanyagai az élőlények egész sorára mérgező, élettevékenységet gátló hatással vannak. Nemcsak a diófa alatt növő gyomnövények túlnyomó részére, hanem rovarokra, férgekre, gombákra, még baktériumokra is. De az emberre nem.

Ezért igaz az ismert mondás, hogy mert ha elfogadjuk a diófát barátunknak, és gondozzuk, kártevőit pusztítjuk, akkor segítségünket ugyanolyan módon hálálja meg, rengeteg gomba, rovar, féreg, baktérium fertőzésétől tud minket megszabadítani. Mintegy szimbiózis alakult ki a diófa és az ember között.”

Kiegészítés: A dióbelsejében lévő elválasztóból is lehet teát készíteni. Pucoláskor ki lehet szedni, kicsit szárítani, majd 8-10 darabot leforrázni 1 liter vízzel. Szíverősítő hatása van.

Ha a hangyák útjába diólevelet teszünk, akkor rövid időn belül eltűnnek onnan. “Megzavarodnak” tőle, és kóvályogva elhagyják a területet. Ezt a két szememmel láttam. Nagyon praktikus megoldás, főleg aki a hangyaölő szerek ellen van. És ez biztos használ.

Sok több ezer éves irodalom is foglalkozott már a dióval, jelenkorban számtalan tudományos munka témája. Én egy könyvet szeretnék kiemelni. Orosz Péter: Képes – helyenként képtelen könyv a dióról c. művet.

Forrás: hazipraktikak.ehun.eu
Kép és szöveg innen: Csabai Mária


Gyuri Bácsi (a bükki füvesember) szerint:

Azok a gyerekek, akik már gargalizálni tudnak, azoknak nem lenne szabad megengedni, hogy kivegyék a manduláját. A diólevél nagyon jó a mindenféle a gyulladásra, ami a szánkon belül van. Idős asszony egy éve antibiotikummal kezelték, mandulagyulladásra, de nem operálják már meg. Ajánlottam neki a diólevelet, csak annyit, hogy gargalizálja és köpje ki, nem kell meginni. Három hét múlva boldogan hív, hogy a doktor úr megkérdezte mit csinált, mert egy szikra genny sincs a mandulájában, egy évig nem volt ilyen lehetőség, egy évig ott volt állandóan a genny a mandulájában. Az antibiotikum már nem használ, mert a kórokozók ellenállóbbak lettek. Valószínű, hogy a gyógyszeriparban is növekedni fog a gyógyhatású készítmények listája, meg maguk a gyógynövények is.
(Innen: Piócaterápia Magyarország)