Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Tietze-szindróma

2013.03.31

 

Tünet, ami bárkinél jelentkezhet

Akinek még nem volt Tietze-szindrómája az az első tünetek jelentkezésekor – különösen a váltakozó erősségű és intenzitású mellkastáji fájdalom miatt – könnyen gondolhatja, hogy ez már a szívroham.

Danó Anna| Népszabadság| 2013. március 31. | Forrás: nol.hu 

  
 

 
 

Csakhogy míg az infarktust erős verejtékezés, gyengeségérzés és egyéb más tünetek is kísérik, addig a Tietze-kór jellegzetessége lehet a mellkason, a szegycsont és a bordák találkozásánál kialakuló kis duzzanat – avat be, az amúgy nagyon ritkán előforduló, és meglehetősen furcsa elnevezésű betegség felismerésébe Hidas Péter ortopédsebész főorvos.

A kórt egy német sebészről, Alexander Tietzéről nevezték el, aki 1921-ben először írta le a betegséget. A szindróma a bordákat és a szegycsontot összekötő ízület jóindulatú gyulladásos betegsége, amely főként fiatal felnőtteknél jelentkezhet, de előfordulhat idősebb embereknél is speciális daganatterápiák után. Hogy pontosan mi okozza a szegycsont és a bordák találkozásánál lévő ízületi gyulladást – nem tudni. Megfigyelték, hogy nagyobb fizikai megterhelés, a mellkast érő valamilyen sérülés, makacs, hosszan tartó köhögés után is jelentkezhet ez a betegség.

Hidas Péter elmondta: a Tietze-kórra jellemző duzzanat mellett a beteg szegycsontja körüli terület lehet nagyon érzékeny, helyileg ki is pirosodhat a bőre. A fájdalom erőssége is változhat, gyakran éles (emiatt is összetéveszthető a szívpanaszokkal). A kellemetlen tünetek korlátozódhatnak néhány órára, de kitarthatnak akár hosszú hetekig is. A főorvos szerint nagyon fontos megnyugtatni a betegeket, hogy ezúttal nem a szívvel van probléma. A beteg általában erős mellkasi fájdalma miatt keresi fel az orvost, és az alaposabb kikérdezés után a Tietze-kór diagnosztizálásához gyakran elég a röntgenvizsgálat.

 

A főorvos hangsúlyozza: ez a kór nagyon ritka, ezért az érintett betegnél először a sok más hasonló panaszokat okozó betegségeket (például, a daganatokat, a szív- és érrendszeri, illetve az egyéb szervi problémákat) kell kizárni. Az ilyenkor szokásos vizsgálatok része a mellkasröntgen, amely után már jó eséllyel diagnosztizálható vagy akár ki is zárható ez a betegség. Igazi bizonyságul az szolgálhat a Tietze-kórra, ha a fájdalomcsillapító, és a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekre a beteg panaszai enyhülnek, illetve megszűnnek. Az esetek egy részében ez a fajta ízületi gyulladás gyógyszeres kezelés nélkül is – bár úgy akár hetekig-hónapokig is eltarthatnak a panaszok – meggyógyul.

A Tietze-kórra egy olvasónk hívta fel a lap figyelmét. Levelében azt írta, hogy az ő panaszait erős vállfájdalom is kísérte, melynek első jeleként, egyszer csak nem tudott az oldalán feküdni. Most hasonló gondjai adódtak a másik vállával is. Hidas Péter ortopédsebész szerint ellenben az olvasó vállfájdalmának, oldalfekvési problémáinak valószínűleg más egyéb oka lehet, és szinte biztos, hogy nincs összefüggés a Tietze-szindrómájával. A vállfájdalom ugyanis nem jellemzője ennek a furcsa és ritka betegségnek.

A szakember hozzátette: a vállfájdalom számtalan oka közül, leggyakrabban a válltető alatti nyálkatömlő gyulladása, illetve az ehhez tartozó, a váll rotációs mozgásait végző izomköpenyt érintő megbetegedés okozhatja a panaszokat. A rotátor köpeny a vállban azt az inas köpenyt, illetve az inakhoz tartozó izmokat jelenti, amelyek a felkar mozgásait végzik. Ezek az inak gyakran sérülhetnek a kar körző jellegű mozdulataikor például a labda elkapásakor, pillangó vagy hátúszás közben. A pontos diagnózishoz viszont szakorvosi vizsgálatra van szükség.

 

 

A mappában található képek előnézete SOPHIE Képgalériája