Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



 
 
 
 
Wikileaks-sztori
 
Címkék:
A "hackerek Robin Hood-ja” vagy radikális aktivista, akit mindenáron meg kell állítani.
Nagyjából e két véglet között értékelik a kommentátorok világszerte Julian Assange-ot, a titkos kormányzati és vállalati dokumentumokat kiszivárogtató Wikileaks alapítóját.
 
 A „radikális transzparenciát”, avagy a kormányok és vállalatok tevékenységének teljes átláthatóságát hirdető Assange élete legalább annyira titokzatos és meglepő, mint a honlapja által nyilvánosságra hozott dokumentumok. Már amennyit ismerünk belőle.
 
Assange ugyanis nem szívesen beszél magáról, személyes interjúkat is csak elvétve ad, élettörténetét leginkább különböző sajtóorgánumok kutatómunkáiból ismerhetjük.
Ami biztos, a hófehér hajú egykori hacker Ausztráliában született, Queenslandben, feltehetően a hetvenes évek elején, a pontos dátumot azonban nem hajlandó elárulni. Mint mondja: „hadd találgassanak az emberek”.
 
Gyerekkorában sokáig családja vándorszínházával utazta be Ausztráliát, több mint 30 különböző iskolában, illetve magántanároknál tanult. Élete tíz éves kora körül vett fordulatot, anyja ugyanis szakított akkori párjával, aki egy befolyásos ausztrál titkos szervezet tagja volt. Édesanyja attól tartott, hogy a férfi el akarja venni tőle gyermekét, ezért fiával 11-től 16-éves koráig bujkáltak.
 
Ekkor keltette fel Assange érdeklődését a számítógépek világa, amely hamarosan szenvedélyévé vált. Programozóként, majd később hackerként vált ismertté. Melbourne-i fiatal társaival többek között az amerikai védelmi minisztérium, illetve a NASA szervereit is feltörték. Kárt azonban nem okoztak, így később az ellenük indított perben börtönbüntetés helyett csupán pénzbírságot kaptak.
 
 A titkos rendszerek feltörésével Assange célja az volt, hogy betekintést nyerjen egy olyan világba, amely az átlagemberek számára teljesen ismeretlen. Saját bevallása szerint a torzításoktól mentes valóság megismerése motiválta, minden bizonnyal később ez ihlette a Wikileaks portál elindítását is.
 
A Wikileaks-sztori
 
A hackerkedés által nyújtott szellemi kihívást később tanulással próbálta meg helyettesíteni, beiratkozott a melbourne-i egyetem fizika szakára, azonban az univerzum titkainak megismerése nem volt elég kielégítő számára.  Az egyetemen eltöltött évei alatt szilárdultak meg a „kormányzati összeesküvésekről” vallott nézetei, amelyet 2006-ban az „Összeesküvés, mint kormányzás” című tanulmányában fejtett ki részletesen.
 

 

 

 

 
Julian Assange
 
Assange elmélete szerint az illegitim kormányok lételeme az „összeesküvés”, avagy az információk szándékos eltitkolása a nép elől, a nép kárára.
 
Amint viszont a rezsimen belüli rejtett kommunikációt, a titkos információk kiszivárogtatásával sikerül megzavarni, az később az összeesküvés összeomlásához vezet.
 
A Sydney Morning Herald ausztrál lapnak adott interjújában ekképp foglalta össze céljait: „Képzeljen el egy olyan világot, ahol a vállalatok és kormányok a közjót szolgálják, és az elleplezés helyett nyitottabbá teszik működésüket. Jól hangzik, nem?”
 
Assange még 2006-ban elkezdte a gyakorlatba is átültetni ötletét, eleinte egymagában, majd néhány egyetemista lakótársa segítségével.
 
Ekkor dolgozta ki a Wikileaks portált üzemeltető rendszert, amely Assange állítása szerint ma már biztonságosabb, mint bármelyik banki hálózat.
 
A Wikileaks központi szerverei Svédországban üzemelnek, a tényfeltáró újságírók forrásait védő ottani szigorú törvények miatt. Az anyagokat először ide töltik fel, majd innen továbbítják a világ különböző pontjain található szerverekre, amelyek szintén kedvező jogi környezetben működnek, végül pedig a Wikileaks legmegbízhatóbb tagjai által üzemeltetett rendszereken tárolják őket.
 
A lényeg, hogy a portál teljesen védve legyen mind a jogi, mind a kiber-támadásokkal szemben.
 
Eddig a terv bevált, Assange szerint ugyanis a több mint 100 ellenük indított jogi támadás sikertelen volt.
 
A weboldalhoz hasonlóan maga Assange is szinte megfoghatatlan, állandó lakhelye nincs, folyamatosan úton van és intézi a portál ügyeit szerte a világon. Aludni hotelszobákban, vonatokon vagy ismerősöknél szokott, már amikor egyáltalán képes lehunyni a szemét.
 
Ebből adódóan a Wikileaks sem rendelkezik székhellyel, a nagyobb kiszivárogtatások esetén önkéntes segítőivel alkalmi „bunkereket” állítanak fel. A már elhíresült iraki videó esetében például egy izlandi bérház, az afganisztáni dokumentumoknál pedig egy londoni újságíró klub volt a Wikileaks ideiglenes főhadiszállása.
 
A kiszámíthatatlanság alapvető követelmény a Wikileaks esetében, hiszen a kiszivárogtatott érzékeny információk miatt Assange és csapata könnyen a titkosszolgálatok kereszttüzébe kerülhetnek.
 
 
 
Mérföldkövek a Wikileaks történetében:
-    2007. augusztus: a Wikileaks kiszivárogtatja Daniel arap Moi egykori kenyai elnök kormányának korrupciós ügyeit, ezzel - Assange szerint - befolyásolva a 2007-es választások kimenetelét.
-    2007. november: felkerül az oldalra a guantánamói börtönben alkalmazott eljárási utasításokat tartalmazó kézikönyv, amely rávilágított: az amerikai hadsereg elrejtett egyes fogvatartottakat a Vörös Kereszt elől, illetve kutyákat is használt a foglyok megfélemlítésére.
-    2009. november: a Kelet-Angliai Egyetem klímakutatóinak több ezer magánlevele kerül fel az oldalra, ez az eset később „Climategate” néven vált ismertté. A levelek egyesek szerint megkérdőjelezték a klímakutatások eredményeinek hitelességét, ezt független vizsgálatok viszont később cáfolták.
-    2009. július: az izlandi Kaupthing bank titkos dokumentumai kerülnek fel az oldalra, amelyek szerint a pénzintézet számított a pénzügyi összeomlásra, ezért a válság előtt elkezdte külföldre menekíteni eszközeit.
-    2010. április: ekkor szivárog ki arról a bagdadi helikopteres támadásról szóló videó, amelyben 12 látszólag békés irakit mészárol le az amerikai hadsereg. Az áldozatok között volt a Reuters két újságírója is.
-    2010. július: több mint 90 ezer titkos amerikai katonai jelentés került fel az oldalra az afganisztáni háborúról. A dokumentumok többek között eddig nem jelentett civil áldozatokról, illetve a pakisztáni titkosszolgálat és a tálibok közötti kapcsolatról számoltak be.
 
 
 
A WikiLeaks mintegy 250 ezer külügyi iratot juttatott el a világ legtekintélyesebb lapjainak. Az amerikai kormány hevesen tiltakozott, mert a dokumentumok nemcsak az amerikai diplomácia - és a partnerállamok - mindeddig titkos törekvéseiről ismertettek részleteket, de ékesen tanúskodtak arról is, hogy az amerikai diplomaták - legalábbis a kulisszák mögött - nem mindig voltak jó véleménnyel a szövetséges államok vezetőiről.
Az általa megszerzett iratokat honlapján maga a WikiLeaks kívánta közzétenni, ez azonban meghiúsult, saját bevallása szerint azért, mert a portált informatikai támadás érte. Ezt követően döntött arról, hogy az iratokat más lapok segítségével hozza nyilvánosságra.
 
A brit The Guardian arról számolt be, hogy arab vezetők Irán elleni légitámadásra kérték az Egyesült Államokat, az amerikai kormány pedig arra utasította diplomatáit, hogy folytassanak kémtevékenységet az ENSZ vezető tisztviselői ellen. A brit lap kiemelte, hogy Abdullah szaúd-arábiai uralkodó többször is felszólította az amerikai kormányt Irán megtámadására, az iráni nukleáris fejlesztési program felszámolása végett. Az iratokból az is kitűnt, hogy Washington "titkos hírszerzési hadjáratot" folytatott az ENSZ vezetése, köztük Ban Ki Mun főtitkár, valamint a Biztonsági Tanács többi állandó tagállama, Kína, Franciaország, Oroszország és Nagy-Britannia képviselői ellen. A titkos direktívát Hillary Clinton külügyminiszter neve alatt bocsátották ki amerikai diplomatáknak tavaly júliusban.
 
A Le Monde című francia napilap többek között az izraeli védelmi minisztérium álláspontját ismertette arra vonatkozóan, hogy Irán eltökélt nukleáris fegyver létrehozásában. Az iráni nukleáris kérdést illetően Párizs és Tel-Aviv között az erről szóló amerikai sürgönyök szerint 2008-ban kezdődött stratégiai párbeszéd. Ugyanakkor az Iránnal szembeni kemény francia fellépés mellett Nicolas Sarkozy francia elnök titkos diplomáciával is próbálkozott Teheránnal, amit Irán úgy értelmezett, hogy Franciaország szabadulni akar az Egyesült Államoktól való "függésétől".
 
A The New York Times által ismertetett részletek szerint Irán állítólag olyan fejlett rakétákhoz jutott Észak-Koreától, amelyek képessé tették egy Nyugat-Európa elleni csapásmérésre.
Ugyancsak a bizalmas iratok utaltak arra, hogy amerikai és dél-koreai hivatalos személyiségek már korábban egyeztetést folytattak a két Korea egyesítésének kilátásairól. A szöuli amerikai nagykövet szerint Dél-Korea felvetette, hogy kereskedelmi "ösztönzőkkel" nyerjék meg mindehhez Kína támogatását.
 
A Der Spiegel ismertetéséből derült ki, hogy az amerikai diplomaták nem mindig voltak jó véleménnyel a fogadó országok vezetőiről. Hamid Karzai afgán elnököt például "gyenge személyiségnek" írták le, akit "paranoia" és összeesküvés-elméletek" irányítanak. Silvio Berlusconi olasz kormányfőről az amerikai külügyminisztérium azt akarta kideríteni, hogy tényleg folytat-e privát üzletet orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal. Dmitrij Medvegyev orosz elnököt haloványnak, tétovának minősítették, Nicolas Sarkozy francia elnökről pedig azt tartották, hogy "meztelen a király". Nem járt jobban Angela Merkel német kancellár sem, aki "ritkán kreatív" és nem szívesen merészkedik kockázatos területre. Guido Westerwelle külügyminisztert viszont agresszívnak minősítették.
A közzétett bizalmas amerikai külügyi iratok meglehetősen érzékenyen érinthetik az Egyesült Államok diplomáciáját, és a történtek hatása szakértők szerint egyelőre felmérhetetlen.
 
 
 
WikiLeaks: Bizalmas jelentések Magyarországról is
Megjelent:
2010.11.29. 06:32
Frissítve:
2010.11.29. 11:08
Az egyelőre nem derült ki, mit gondoltak Washingtonban a magyar vezetőkről.
© AFP
Magyarországra vonatkozóan is több mint 700 bizalmas amerikai külügyminisztériumi jelentést szivárogtatott ki a WikiLeaks oknyomozó portál.
 
Az iratok túlnyomó többsége 2006-ból, illetve az azóta eltelt évekből származott. Dokumentumait az amerikai külügyminisztérium a titkosítás   szempontjából 6 kategóriába sorolta - tudatta a Der Spiegel.
 
A Magyarországgal foglalkozó 734 dokumentum közül 4 került az 1-es, a legszigorúbb kategóriába, amely a "titkos, külföldiek elől elzárandó" elnevezést viselte.
 
A Budapestről származó dokumentumok közül 32 kapta a 2-es számú besorolást, amely a "titkos" elnevezést viselte. A következő besorolás a "bizalmas, külföldiek elől elzárandó" minősítést kapta, ebbe a kategóriába 7 magyarországi dokumentum került. A csak "bizalmas" iratok képezték a következő kategóriát, ezt a besorolást 408 budapesti távirat "érdemelte ki".
 
További 148 Magyarországgal foglalkozó amerikai diplomáciai irat kapta a "csak szolgálati használatra", azaz belső felhasználásra szánt besorolást, míg a fennmaradó 135 Budapestről származó diplomáciai irat a "nem minősített" besorolást kapta.
 
 
AJÁNLOTT LINKEK:
 
Forrás: MTI
 
 
 
 
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
·                              
2010.11.29
·                              
2010.11.25
·                              
2010.11.22
·                              
2010.11.20
·                              
2010.11.18

 

 

További hírek 2011.01.22.

 

 

tovább -Civil véleményünk a multik válságadó elleni tiltakozásához 2011-01-05 

 

  

 

A mappában található képek előnézete Gigants