Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vadállatok világa

2012.11.14

 

 

 

Erszényes ördög

Azt gondolhatnánk, hogy ez - a sokkal inkább vérengző fenevadnak, mintsem gyönyörű vadállatnak látszó - lény harci kutyák és feketemedvék keveredéséből született, de valójában erszényesek a rokonai. 

Az erszényes ördög vagy tasmán ördög (Sarcophilus harrisii) a ragadozó erszényesek rendjéhez, ezen belül az erszényesnyestfélék családjához tartozó faj.

Rendszertani besorolása:

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Erszényes ragadozók (Dasyuromorphia)
Család: Erszényesnyestfélék (Dasyuridae)
Alcsalád: Erszényesnyestformák (Dasyurinae)
Goldfuss, 1820
Nemzetség: Dasyurini
Nem: Sarcophilus
Faj: S. harrisii


A tasmán ördög a Sarcophilus nem egyetlen élő faja. Régebben Ausztráliában majdnem mindenhol elterjedt volt, de ma már csak Tasmania szigetén él. Habár itt az erszényes ördögnek kevés ellensége van, élőhelyének szűkülése és a vegyszeres kártevőirtás itt is veszélyezteti az állományt. Tasmania lakói kártékony állatnak tekintették, mivel csökkentette a marhaállományt, és egészen 1941-ig vadászták, de ekkor a kormány az állatot hivatalosan védetté nyilvánította.

A Természetvédelmi Világszövetség is veszélyeztetettként tartja nyilván a vörös listán.

A tasmaniai ördög hossza 57-65 centiméter, farokhossza 26-28 centiméter és testtömege 4-9 kilogramm. Teste erős és zömök, akár egy kis medvének. Feje széles és tömör, végtagjai rövidek, farkát változó hosszúságú szőrzet borítja. A hím nagyobb, mint a nőstény. Bundája vastag és fekete; nyakát feltűnő fehér gyűrű, vállát, törzsét és farkát fehér foltok díszítik. Füle rózsaszín és csupasz. Mivel húsevő, erős állkapcsa van. Mérete egy kisebb kutyáé, de tömzsi és izomzata fejlett. Jellegzetes a fekete szőre, átható bűze, ha izgatott, hangos sikolya és vad étkezési szokásai. Vadászik, de megeszi a dögöket is. Tápláléka növények és kisebb emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, rovarok és dögök. 

A magányos állat éjjel aktív. Ha megtámadják, vagy ha a fajtársait akarja elkergetni a dög mellől, hangos, rekedt morgással és fogcsikorgatással próbálkozik megfélemlíteni az ellenfelét. 

A tasmaniai ördög 5-8 évig él. Az ivarérettséget 2 éves korban éri el. A párzási időszak április-május között van. A vemhesség 21 napig tart, ennek végén 20-30 alulfejlett kölyök születik, de csak 2-4 utód jut be az erszénybe. A nőstény 7-8 hónapig szoptatja kicsinyeit. Amikor a kölykök kinőtték az erszényt, néha az anyjuk hátán vitetik magukat.


DFTD (Devils Facial Tumour Desease)

1996-ban Tasmánia északnyugati részén veszélyes, tumoros betegség kezdett terjedni az erszényes ördögök között, amely betegség azóta 60 százalékkal csökkentette a populációt és veszélyezteti a faj fennmaradását.

A szájat és a pofát megtámadó és szétroncsoló rosszindulatú daganat a párosodáskor vagy veszekedéskor ejtett harapásokkal terjed az egyedek között. 

Tudósok és kutatók többféleképpen próbálkoznak a kór megfékezésével, de eddig még nem találtak hatékony módszert.





Tasmán ördög képek

Egyéb ördög képek



vöröslábú kígyászdaru

A kariáma, a csunga és a gyilokmadarak

Vöröslábú kígyászdaru, kariáma 
(Cariama cristata)

A darualakúak (Gruiformes) rendjébe, ezen belül a kígyászdarufélék (Cariamidae) családjába tartozó faj, nagy termetű madár.
Dél-Amerika középső részének füves pampáin és ritkás, száraz trópusi erdőségeiben él. Megtalálható Brazília középső és keleti, valamint Paraguay és Bolívia keleti vidékeitől Uruguayon át Közép-Argentínáig 2000 méteres tengerszint feletti magasságig.

Kiegyenesedve mintegy 90 centiméteres magasságot érhet el, testtömege pedig 1,5 kilogramm körül mozog. A laza tollazat szürkésbarna, a hasi részen világos, a szárnytollakon fehér és fekete csíkok láthatóak. A csőr és a lábak vörös színűek, a szem körüli bőr feltűnő kobaltkék, míg a szemek maguk sárgák. A vöröslábú kígyászdaru különlegessége az akár 10 centiméter hosszú, a csőr tövénél növekvő, merev tollakból álló bóbita, a meredt bóbita az udvarlás kelléke. 
Azon kevés madár közé tartozik, amelyeknek szempillái vannak. A nemek egyformák, bár a hímek némileg nagyobbak a tojóknál.

Bár a faj neve arra utal, hogy elsősorban kígyókkal táplálkozik, ez nem fedi a valóságot. A kariáma ugyanis mindenevő, táplálékának csak egy részét teszik ki különféle, gyors és halálos csőrvágásokkal elejtett hüllők, de jelentős mennyiségű rágcsálót, ízeltlábút és madarat is elpusztít. Bár előszeretettel fogyaszt más állatokat, különféle növényi táplálékot is képes elfogyasztani: gyümölcsöket, magvakat, terméseket.

Rossz repülő, életét nagyrészt a talajszinten tölti. Ha veszélybe kerül, gyors futással menekül jellegzetes, előredőlt testhelyzetben. Hangja jellegzetes: hangos, kilométerekre elhallatszó kutyavinnyogásra emlékeztet. A párok leginkább a kora reggeli és esti órákban hallatják, ezzel jelezve igényüket a territóriumukra. 

A vöröslábú kígyászdaru monogám madár. A párzási időszak a vadonban a május és szeptember közti esős időszakra esik, ilyenkor az udvarló hím szárnytollait mutogatja választottjának, és peckesen lépked előtte lehajtott fejjel és merev bóbitával. A pár közösen építi gallyakból és vesszőkből a sárral összetapasztott fészket, melynek helye többnyire egy fa ágvillája 1-5 méteres magasságban.

Az általában kettő, fehér alapon enyhén pettyezett tojáson mindkét szülő kotlik. A 25-30 nap múltán kikelő fiókákat hosszú, barna tollak borítják. Eleinte a szülők etetik őket, majd kb. kéthetes koruktól követik vadászataikon anyjukat és apjukat, és mivel már ekkor képesek „ugatni”, segítenek a territórium határainak zajos kijelölésében. A kirepülésre egy hónapos korban kerül sor, és ismereteink szerint a vöröslábú kígyászdarvak nyolc hónapos korban érik el az ivarérettséget. 

Mivel hatalmas területen fordul elő viszonylag nagy példányszámban, a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a kariáma nem veszélyeztetett. Úgy tűnik, az emberi tevékenységhez is jól alkalmazkodott. 


Feketelábú kígyászdaru, csunga 
(Chunga burmeisteri)

A kígyászdarufélék családjának másik faja viszont már 2009 óta szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.
Argentína, Bolívia és Paraguay területén honos, rokonától, fekete lába különbözteti meg.
 
feketelábú csunga (fotó: Robin Chen)
Gyilokmadarak 
(Phorusrhacidae)

A kariámafélék családjának legközelebbi rokonai a darualkatúak között a gyilokmadarak, amelyek a középső paleocén - késő pliocén korban Dél-Amerika területén élték világukat. A gyilokmadarak 62 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és mintegy kétmillió évvel ezelőtt történt kihalásukig csúcsragadozók voltak.

 
gyilokmadár - múzeumi rekonstrukció
A Phorusrhacidae család legtöbb tagja nem volt óriás termetű, testmagasságuk 60-90 centiméter közt lehetett. Az olyan beszélő neveket, mint a magyar gyilokmadár vagy az angol terror bird a család a csoport nagytermetű tagjairól kapta, amelyek élőhelyeik domináns ragadozói voltak a kardfogú macska Smilodon nemzetségének megjelenéséig. Szárnyaikon húskampó-szerű karmok fejlődtek ki, amelyek segítségükre lehettek a zsákmány leterítésében.



kariáma


 
részletek wikipedia, fotók: wikimedia commons


OLVASS TOVÁBB

EMBEREKTŐL TÁVOL - A kanadai Sziklás-hegység vadlovai és Európa farkasai

 

 

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Intelligens Állatvilág